Gondolataim egy cikkünkhöz kapcsolódóan...
A Megjelent a Perkátai Hírek idei utolsó száma című írásunk (alább olvasható) kapcsán beesett egy levél a szerkesztőségi postaládánkba. Abban az állt többek között, hogy a Perkátai Hírek szerkesztőségében csak egy pedagógus dolgozik. Meglepődtem ezen! Nem értem, hogy hogyan születhetett ez az állítás?
A korábban megjelent írásunk a 2014. december 18-i képviselőtestületi ülésről megjelent beszámolóra hagyatkozott. Amennyiben az akkor megválasztott szerkesztőbizottság dolgozik jelenleg is, akkor véleményem szerint a bizottság mindhárom tagja pedagógusnak is tekinthető. Miért?
A neten fellelhető életrajzok szerint ketten 1990-ben tanítóként kezdték pedagógusi pályafutásukat. Mindketten több oktatási intézményben folytattak felsőfokú tanulmányokat, szerezve ezáltal különböző végzettségeket. Mindketten több mint 20 éves oktatási gyakorlattal rendelkeznek. A legfiatalabb szerkesztőségi tag munkássága is sokrétű. A teljességre nem törekedve néhány dolgot kiemelek... Egyik novelláját beválogatták a Szerelem irodalmi antológia Novellák kötetébe 2014-ben. A Perkátai ÁMK munkatársaként állandó tudósítója a megyei médiumoknak (duol.hu, feol.hu). Ifjúságsegítőként előadásokat tartott diákok részére. Olyan színes rajzokat készített nagybetűs szövegekkel, melyek kedvet csinálnak a kezdő kis olvasóknak. A Népművészeti foglalkozás vezetőjeként közel negyven szorgos kis hangyát tanít, pl. különböző táncokra. A maga módján ő is nevel, formálja a gyerekek személyiségét, hozzájárul a fejlődésükhöz. Lehet, hogy nincs róla papírja, de legjobb tudása szerint csinálja!
Miért hangsúlyozom ezt a pedagógus kérdést? Lehet, hogy éppen nem gyakorolja valaki a hivatását, de ettől még pedagógusnak tekintendő a személye. A Perkátai Híreknek sok diák olvasója is lehet, hiszen az újság az iskolai életről, a gyerekekkel, fiatalokkal kapcsolatos eseményekről is beszámol. Tehát amikor egy kisgyerek kezében tartja az újságot és elolvas egy cikket, akkor az formál(hat)ja a gyerek helyesírását. Ez a tény nem vitatható! Így is tanítunk, taníthatunk közvetve...
Továbbra is sajnálom, hogy nincs nyelvi lektora az újságnak! Ha van, akkor az Ő munkája nem tükröződik a produktumon. Én szégyelleném magamat, ha ilyen minőségű újság kerülne ki a kezem alól! Nem alaptalanul vagdalózom a szavakkal. Gyorsan ideírom, hogy jómagam egy havonta 6500 példányban papíralapon megjelenő újságnál is bábáskodom. Mindig kérünk a szedőtől egy kefelenyomatot, mielőtt nyomdába adjuk az újság végső változatát. Többen átnézzük újra meg újra a leendő újságot, s mindig találunk benne hibát. Sőt, néha-néha a megjelenése után is, sajnos! De sosem mutogatunk a szedőre, a nyomdára, csak magunkat hibáztatjuk...
Száz szónak is egy vége: elképzelhetőnek tartom, hogy már nem azok az emberek alkotják a szerkesztőbizottságot, akiket megválasztottak 2014. év végén. Ettől függetlenül egy újság minőségéért a mindenkori szerkesztőbizottság a felelős.
Remélem, hogy legalább ezzel mindenki egyetért!
Perkáta, 2016. december 15.
Vigh György (HCJD & HLSZ)
Megjelent a Perkátai Hírek idei utolsó száma
(az eredeti cikk)
A hétvégi papíralapú megjelenést követően már a hivatalos honlapról is elérhető a Perkátai Hírek idei utolsó, novemberi-decemberi összevont száma. Egy-két kivétellel továbbra is zömében a hivatalos honlapon már korábban olvasható írások köszönnek vissza az újságban. Sajnos, a helyesírással és a tördeléssel még mindig gondok vannak!
Mit várjon el az ember a pedagógusokból álló szerkesztőbizottságtól, amikor a magyar Pisa-eredmények is lesújtóak. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a tanárok a hibásak a Pisa-mérés rossz eredményei miatt. Nem kell meglepődni azon, hogy a gyerekek 20 százaléka funkcionális analfabétaként hagyja el a 8. évfolyamot.
Ezek után nem meglepő a Perkátai Hírek főszerkesztőjének válasza sem, amit közvetve küldött szerkesztőségünknek. Tény és való, hogy nem írtunk a PH szerkesztőségének, de a Francia Klub elnöke megkapta a Perkáta Online - a falu harsonája hivatalosan regisztrált internetes sajtótermék főszerkesztőjének hozzájárulását, felhatalmazását az írások másodközléshez. Ezért nem értjük a PH főszerkesztőjét, hogy milyen engedéjt (sic!) kellett volna nekünk adni még. A szerzői jogok pedig teljesen rendben voltak és vannak most is. Az nem lehet kizáró ok, hogy másodközlésről lett volna szó, mert az egész újság abból áll szinte. A megjelentetni kívánt írásokat még lapzárta előtt megküldte a Francia Klub elnöke (2016. november 27-én). A neki szánt válasz megfogalmazásához 3 napra volt szükség (talán nem véletlen), mivel november 30-án írta meg a főszerkesztő az írásokkal kapcsolatos álproblémáját. Az átfutási idő miatt csak lapzárta után, december 1-én küldte meg a főszerkesztőnk az engedéjünket (a PH főszerkesztőjének szóhasználatával). Válasz mind a mai napig nem érkezett a PH szerkesztőségétől, holott jogilag már egy folyamatban lévő ügyről volt szó. Ezek után már csak a cenzúra szó jutott az eszünkbe. Ezért maradhatott ki a Francia Klub híradása, beleértve a korábbi polgármester beszédét is. A másik, félmillió forinttal dotált francia asztaltársaság hírét bezzeg betették az újságba. Mi ez, ha nem diszkrimináció?
(Finoman jegyezzük meg, hogy akár a Perkáta-Saint-Maximin Baráti Kör [Francia Klub] bejegyzését is kezdeményezhetnénk holnap Perkáta-Saint-Maximin Baráti Egyesület néven és a bíróság be is jegyezné a jelen állás szerint.)
Az illusztrációként szolgáló képünkre kattintva letölthető az aktuális szám pdf-ként. Jó böngészést, olvasást kívánunk hozzá!
Perkáta, 2016. december 12.
Perkáta Online (HCJD & HLSZ)