A reneszánsz városában jártunk...

Idén már negyedik alkalommal rendezték meg az olaszországi Firenzében a Visegrádi Országok Találkozója elnevezésű egyhetes gasztronómiai rendezvényt. Főiskolánk (Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar) is negyedik alkalommal vett részt a február 26.-március 4. közötti megmérettetésen, ezúttal román, cseh, szlovák, lengyel és olasz nemzeti csapatok mellett. Bátran kijelenthetem, hogy évről-évre színvonalasabb programokkal, továbbképzésekkel készülnek az ottani szervezők, hogy az ideérkező csapatok betekintést nyerhessenek a tipikus toszkán gasztronómia világába. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a rendezvényen minden alapanyagot a szervezők biztosítottak, amihez ki kellett küldeni a menü variációkat, a pontos anyaghányadokkal. Csak azt vittük magunkkal, amit esetlegesen ott nem lehetett beszerezni.
Február 26-án reggel 6 órakor indultunk Budapestről, a főiskolától. Délután 4 óra körül értünk Firenzébe, ahol nagyon kalandos utunk volt a szállásig. Oda oly módon jutottunk el, hogy a gps egy szerpentines úton navigált minket. A települést övező hegyről gyönyörű napsütésben láthattuk egész Firenzét. Ez az élmény, ez a látvány egyszerűen leírhatatlan volt.
Az első három napban egy helyi továbbképző iskolában voltunk gyakorlaton, ami délután 2 órakor kezdődött és egészen este 9 óráig tartott. Az intenzív kurzus magába foglalta a szakács és cukrász szakmát. A szakács gyakorlaton megtanították a házi készítésű tészták készítését, különböző ragukat, helyi specialitásokat, az eredeti toszkán pizza-tésztát. Úgy gondolom, hogy a többi csapattag nevében is elárulhatom, életünk legfinomabb pizza-tésztája volt. A cukrász gyakorlaton megtanultunk helyi desszerteket, pl. egy apró mandulás süteményt, amit kávé mellé szolgálnak fel, vagy a Zuppa Inglese-t, ami egy nagyon aprólékos, több részből álló pohárkrém, de említhetném a kézműves fagylalt készítést is. Ez a háromnapos program gyakorlatias oktatás volt. Lényegre törően, a lehető legtöbb tudást próbálták átadni. Az ott készült ételeket a csapatok fogyaszthatták el vacsorára. Az utolsó gyakorlati estén, vacsora után egy meglepő dolog történt. Az iskola igazgatója átadott egy tanúsítványt, hogy elvégeztük a kurzust, továbbá minden csapat tagja, felkészítő tanára megkapta az ottani recepteket a pontos anyaghányadokkal. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan kincs a kezünkben, amit máshol nem kaptunk volna meg, hiszen ezek a pontos kalkulációk általában a séfek legféltettebb titkai.
Ezt követően két napunk volt arra, hogy két esti rendezvényünkre előkészüljünk, illetve felkészüljünk. A kiírás úgy szólt, hogy csütörtök este, az úgynevezett Global Village Partyn minden nemzet hozzon rájellemző termékeket, kézműves szalámikat, lekvárokat, krémeket, sajtokat. Mi ezúttal házi kecskesajtot, kétféle hartai kolbászt, és házi tepertő krémet használtunk fel a mini szendvicsekhez. Pénteken volt a gálavacsora, aminek a helyszíne a városháza volt. Ide a magyar csapat tagjai előételként parajos fogas tekercset, ráktatárral, vajmártással, továbbá mini fasírtgolyók, fűszeres paradicsommártással készített. Főételként fűszerkéregben sült, rosé sertésszűz volt, zöldséges, grillezett polentával, gesztenyés, sárgarépás, mogyoróhagymás chiantis raguval. Desszertként házi meggyes és almás rétest kínáltunk, lágy fahéjas mártással.
Összességében, a vendégek között a magyar nemzeti menü aratta a legnagyobb sikert. Így idén is főiskolánk csapata főzte a legfinomabbat. A desszertünk külön említést érdemel, ugyanis a 250 adag rétest közel 8 perc alatt tálaltuk ki. A leghosszabb sor a mi pultunknál állt.
Az oktatás, illetve valamennyi információ átadása olasz nyelven folyt. Minden csapat kapott külön tolmácsot, akik nagy vendégszeretettel fogadtak minket, közvetlenséggel, kedvességgel segítették a csapatunk munkáját. Sajnos, a tolmácsok nem tarthattak velünk mindenhova. Ilyen volt például az, amikor két napon át készültünk a gálavacsorára egy catering cég üzemi konyháján. Ezért külön szeretném megköszönni Kaskova Jessicának a folyamatos, kitartó tolmácsolást, aki nemcsak a magyar csapatnak, hanem más csapatnak is fordított, amikor arra szükség volt. A munka mellett jutott időnk városnézésre is. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk. Egész héten gyönyörű napsütés, 18-20 fok volt. Büszke vagyok a csapat teljesítményére, és arra, hogy főiskolánknak méltóan öregbítettük hírnevét.
Felkészítő tanárunk Hidvégi Hedvig tanárnő volt, akinek - többi csapattársam nevében is - ezúton is köszönöm áldozatos felkészítését, kitartó munkáját. Köszönöm Dr. Zimányi Krisztina dékánasszonynak, a Vendéglátás Intézeti Tanszéknek és az Oktató Kabinetnek a bizalmat és támogatást. Köszönet illeti továbbá sofőrünket, Zoli bácsit is, mert segítsége nélkül nehezen jutottunk volna el Firenze városába.
A csapat tagjai Balogh Boglárka, Debrődy Zsuzsanna, Kaskova Jessica és Pavlicsek Csaba voltak.
Az egyhetes rendezvényről előadást is tartottam április 2-án a Markó utcai épület aulájában, a Vendéglátás Szabadegyeteme keretében.

Perkáta, 2012. április 5.

Pavlicsek Csaba

Képek a firenzei rendezvényről

Balról jobbra: Kaskova Jessica, Hidvégi Hedvig (felkészítő tanár), Pavlicsek Csaba, Debrődy Zsuzsanna és Balogh Boglárka