Ünnepséggel, koszorúzással és mécsesgyújtással emlékeztek 1956 hőseire

Képünk 2021. október 22-én készült

2021. október 22-én 16:30 órakor az általános iskola előtt található, az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak emléket állító Büszkeségpontnál kezdődött a megemlékezés. Az 5 évvel ezelőtt átadott - tavaly októberében elhunyt Pavlicsek Attila által készített - Pongrátz Gergely mellszobrából és a perkátai, roma származású, a forradalomban részt vevő Csányi Sándor emléktáblájából álló emlékparkban az önkormányzat, az általános művelődési központ és a roma önkormányzat koszorúzott, míg a „VELED az ifjúságért” Kulturális és Hagyományőrző Egyesület képviseletében Horváth Dóra elnök és Hólik Dorina gyújtott mécsest.

17:00 órakor vette kezdetét a Perkátai ÁMK által szervezett ünnepi emlékműsor a Győry-kastély falai között, annak dísztermében. A Himnusz után Mosonyi-Bógó Nikolett képviselő mondott beszédet. Orbán Zsolt és Fórizs Antal „Az én apám” című Kárpátia-dal előadásával folytatta. Ezt követően Fülöp Irénke verseket szavalt. A költemények után Horváth Béla történész méltatta az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseit. Majd Orbán Zsolt az összetartozás himnuszát, azaz az Ismerős Arcok „Nélküled” c. számát énekelte el. Az ünnepség lezárásaként a résztvevők elénekelték a Szózatot.

Perkáta, 2021. október 23.

Perkáta Online (HCJD & HLSZ)

Fotó forrása: Perkátai ÁMK

Az ünnepi beszéd írott verziója

Tisztelettel köszöntöm a megjelent Ünneplőket, Megemlékezőket!

Október 23. Magyarország legifjabb ünnepe. Ifjúsága mégis olyan emberi értékeket tanít nekünk, mint a hazaszeretet, becsület, tisztesség, önfeláldozás és nemzeti összetartozás.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt - foglalhatnám össze egy mondatban.

1956. október 22-én, tehát éppen ma 65 éve annak, hogy a budapesti műegyetemisták nagygyűlést tartottak, melyen megfogalmazták 16 pontos követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek annak érdekében, hogy nyomatékosítsák akaratukat.

A követeléseik között szerepelt:

• a szovjet csapatok azonnali kivonása Magyarországról;
• új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével;
• a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata;
• általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot;
• teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió;
• a Sztálin-szobor eltávolítása, helyére 1848-49-es emlékmű kerüljön.

Az október 23-i békés tüntetés estére fegyveres forradalommá nőtte ki magát a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásához vezetett.

November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott szabadságharca így végül elbukott. A szabadságharc azért folyt, mert a magyar nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen.

Így, a történelmi visszatekintést követően el merem mondani Önöknek, nagyon sokat gondolkodtam, vajon én vagyok-e a megfelelő személy, aki ezt a mai beszédet elmondja, hiszen olyan dolgokról kell beszédet mondanom, amit nem éltem át koromnál fogva. Tudásom - itt a teremben sok más emberhez hasonlóan - tankönyvekből, internetről tanult ismeret. Így most azt szeretném Önökkel megosztani, amit én értek 1956. október 23. kapcsán.

Távol áll tőlem az erőszak, a fegyverek és általánosságban bármilyen testi vagy lelki bántalmazás. Éppen ezért is felkavaró számomra az, hogy emberek mire képesek egy-egy ideológiában „megrekedve”, azt elvakultságig követve.

Egy önérzetében megalázott, méltóságától megfosztott, mindennapjaiban megnyomorított nemzet fellázadt az őt sanyargatók ellen, s a szabadságért fegyvert fogott a sztálinista diktatúra és a világ egyik legerősebb katonai hatalma ellen. Nem tűrtek tovább!

Úgy gondolom, felelősségünkön túl kötelességünk is az emlékezés, hogy függetlenségünket, hazánk hosszú idő után visszanyert szabadságát mire és miként használjuk, csak rajtunk áll.

Vajon képesek leszünk megőrizni azt és sértetlenül átadni gyermekeinknek, annak érdekében, hogy ők még csak meg se ismerjék a kiszolgáltatottságot, az idegen elnyomás érzését, a félelmet és a kilátástalanságot.

Csak akkor és csakis akkor élhetnek majd ők büszke magyarként a ´48-as, ´56-os elődjeink által megálmodott szabad hazában, ha mi jól sáfárkodunk az örökül kapott szabadságunkkal, függetlenségünkkel.

Csodálatos tettet hajtottak végre értem, Önért, mindannyiónkért, minden magyar emberért.

1956 szelleme a mérce ma is. Be kell látni, hogy párthovatartozástól, származástól, vagyoni helyzetünktől függetlenül elsősorban valamennyien magyarok vagyunk, egy nemzet.

Csak magyarként, csak egy nemzetként védhetjük meg a szabadságunkat, csak egy nemzetként lábalhatunk ki a válságból, csak egy nemzetként tervezhetünk jövőt magunknak.

Mert együtt minden könnyebb!

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Perkáta, 2021. október 22.

Fotó: Tagai Réka