Pandémia, vagy amit akartok!

Hát ezt is megértük! Hosszú önkéntes, azután nem önkéntes karantén után újból nyit az ország. Nagyon nehéz napokat éltünk át 2020 eleje óta. A COVID-19 elnevezésű vírus, amely a kínai Vuhanban vetette meg a lábát, az egész világon elterjed és gúzsba kötött bennünket. Egyes nézetek szerint ez nem véletlenül történt, hanem valakik titkos szelencéjükből engedték ki a világjárványt okozó vírust. A pandémiás időszaknak tavaly nyáron úgy tűnt, hogy vége lehet. Azonban nagyot tévedtünk. Októberben újból elterjedt a járvány egy újabb változata, le kellett megint zárni az egész országot: kijárási tilalom, egyéb megszorító intézkedések kötöttek gúzsba bennünket megint.

A családok egyébként is már sokat szenvedtek, idegeskedés, sok esetben egymás meg nem értése tette egyre nehezebbé hétköznapjainkat, de az ünnepeinket is.

Lélekölő napok kötöttek gúzsba bennünket hónapokon keresztül. Nem láttuk az alagút végét, az biztos. A vírus pedig újabb mutáns változatain keresztül pusztított, további új áldozatokat szedve hazánkban és az orbis terrárumon. Magyarországon több mint húszezren haltak meg a COVID-19 vírus miatt, a világban pedig milliók vesztették életüket emiatt.

A megbetegedések száma is nőttön-nőtt. Az indiai mutáns megjelenése riogatta tovább, az amúgy is megviselt idegrendszerünket.

A bezártság sosem szül jó vért. A nyugdíjas otthonok, házak lakói az elsők között kapták meg a védőoltásokat, mégsem mehettek ki hónapokig a városba, szinte az őrület határát súrolva a bentlakók között. A látogatási tilalom is tovább növelte, az amúgy is meglévő feszültséget.

Többféle vakcinát fejlesztettek ki nyugaton és keleten egyaránt. Megkezdődött az emberek védőoltása, két részletben.

Ekkor egy kicsit már bizakodni kezdtünk, hogy mégis lehetséges kiút a bezártságból. Az emberek önkéntesen jelentkezhettek a védőoltás felvételére. Felütötte azonban a fejét az oltás ellenesség, sőt még a vírus meglétének a tagadása is egyes körökben. Shakespeare, a kiváló angol drámaíró Vízkereszt, vagy a mit akartok című örökbecsű műve jutott az eszembe, levéve könyvespolcomról. Bár már régebben olvastam, filmen is láttam, most újból átolvastam. Vajon, ha Shakespeare feltámadhatna poraiból milyen jó kis drámát aposztrofálhatna a pandémiából?

Az emberek elkeseredése, gyásza, de egyben bizakodása biztosan megragadná az író fantáziáját.

A digitális oktatás tavaly és az idén is mennyi bosszúságot okozott a pedagógusoknak, a diákoknak és a családoknak. Hol mehettek iskolába a gyerekek, hol nem. Közben a digitális oktatás gyakorlatának a kimunkálása is nagyon sok nehézséget okozott. Ez biztosan nem tett jót senkinek sem. A középiskolában elmaradtak a várva várt ballagások, amikor is a diákok elbúcsúznak szeretett alma materüktől. Megfosztva őket és családjukat, rokonaikat ettől az élménytől, hagyománytól. Állítólag majd pótolják, de az élmény már nem ugyanaz lesz, mint eredetileg!

Sokat szenvedett mindenki, a gazdaságnak újból talpra kellett állnia.

Végül is Magyarországon az újranyitást, a tömeges oltás teremtette meg. Napjainkban már nemsokára a hatmillió polgár oltottsága lesz elérhető. Közülük több mint négy millióan már a második vakcinát is megkapták. Köszönet ezért az egészségügyi dolgozóknak, a szervezőknek.

Így vált lehetővé, hogy szakaszosan visszakaphassuk a régi megszokott életünket, Újból kulturális, szabadidős és sporteseményekre mehessünk, felkereshessük kedvenc éttermünket, cukrászdánkat. Az utcán most már nem kell maszkot viselnünk, a tömegközlekedési eszközökön, boltokban, gyógyszertárakban, általában a zárt helyeken azonban még szükséges a maszk. A védettségi igazolvánnyal rendelkező honfitársaink azonban sokkal könnyebb és kiváltságosabb helyzetbe kerültek, mint azok, akik nem vették fel az oltásokat.

Reméljük, hogy ez a nyitás meg is marad. Azonban fő az óvatosság, mert a COVID-19 vírus továbbra is köztünk van és valószínűleg lesz is!

Albert Camus Nobel-díjas francia író szavai jutnak az eszembe a Pestis című regénye kapcsán. Azt írja, hogy a pestis továbbra is köztünk van, megbújik a szobákban, a bútorokban... Ezt sajnos elvonatkoztathatjuk a mostani világjárványra is: a COVID-19 vírus alkalmazkodva a körülményekhez, újabb és újabb mutáns változataiban köztünk van és megbújik, hogy újból áldozatokat szedhessen embertársaink közül. Legyünk tehát óvatosak továbbra is, és tartsuk be a higiéniai követelményeket, vigyázzunk egymásra!

Perkáta, 2021. június 12.

Csató József

Fotó: Vigh György