Meseszép csúcsokon...
Zumsteinspitze: 4563 m magasan, háttérben a Lyskamm 4527 méteres csúcsa
Szerda reggel érkezett vissza Olaszországból a nagyközségbe Rauf Bea amatőr hegymászó, aki a Monte Rosa hegyei között töltött néhány napot. Természetesen nem tétlenül...
Bea a következőket osztotta meg velem, illetve kedves Olvasóinkkal:
Pénteken (2018. augusztus 3-án) indultunk Taljánföldre. Két nagy és technikás csúcs meghódítása volt a cél. Először a Lyskamm (4527m) keleti csúcsára mentünk fel. Ezt az odaérkezők kb. 5-6%-a mássza meg. Meseszép volt, nagyon kitett gerincen. Eddigi legszebb hegyem. Nagyon büszke vagyok erre a teljesítményemre!
A Dufourspitze lett volna a következő állomásunk. Ezt olasz oldalról az odaérkezők talán 1-2%-a mássza meg. Sajnos nekünk nem sikerült feljutnunk. Több okból is veszélyes volt a helyzet. Fura mód aznap 4500 méteren sem tartott jól a hó. Reggel másfél órával később tudtunk csak indulni egy heves havazás miatt, ami átment esőbe, villámlásokkal tarkítva. 4 órás út után értünk fel a Zumsteinspitze-re, ekkor már a nap sugarai felmelegítették a havat. Ezután egy nagyon meredek és egy lábnyomos keskeny gerincen kellett volna leereszkednünk... ...a viharfelhők pedig a völgyből elkezdtek szépen felfele kúszni. Ezért nem vállaltuk be, inkább visszafordultunk. A Zumsteinspitze-t (4563m) másztuk meg - immáron másodszor, mert ezen keresztül vezetett az út. Ugyanis onnan kell leereszkedni, majd fel egy sziklás hegyoldalon. Jó döntést hoztunk, mert gyorsan odaért a rossz idő. Ködben pedig életveszélyes ilyen magasságban tartózkodni. A háztól lefele így is jégesőben jöttünk le.
A Balmenhorn 4167 méteres magasságával egy nagyon könnyű, de igencsak combos kis négyezres volt. A másik, a szintén könnyűnek kinéző hegy a Corno Nero (4321m) volt. Ezek egyike sem volt tervbe véve. Menetközben derült ki, hogy a csúcsra feljutás nem is olyan egyszerű. Masszív jéggé fagyott, meredek hófalon lehetett megközelíteni. Erre a két csúcsra a pihenő napunkon mentünk fel ketten. A pihenőnap a Dufourspitze hosszú és technikás, ezért fárasztó megmászása miatt volt betervezve. Sajnáltam az időt a henyélésre, ha már ilyen szép helyen vagyok. Sajna itt nem készült zászlós kép mert felfele kapaszkodás közben lecsúszott a hófalon és átrepült egy nagy hasadékon is. De valaki kihozta az útra, letette, mi pedig visszafelé felvettük.
Összességében nagyon jól sikerült ez a néhány nap!
Végül, de nem utolsó sorban nagyon köszönöm a Forrás Agro Kft. és Siba Náci bácsi támogatását! Nélkülük nem sikerült volna.
Megköszönve ezúton is részletes beszámolóját, szívből gratulálok az elmúlt napok teljesítményeihez! További sok sikert, eredményes csúcshódításokat kívánok!
Perkáta-Budapest, 2018. augusztus 9.
Vigh György (HCJD & HLSZ)
Fotó: Rauf Beatrix archívumából
További képek Bea archívumából
A Balmenhorn tetején
A Corno Nero csúcsán