Csokoládé, luxuskaróra, hegyek...

Jut eszébe az embernek, amikor valaki Svájcot említi, mert valóban igaz, hogy a csokoládé isteni finom, óriási a választék a minőségibbnél minőségibb karórákból, a hegyek pedig hatalmasak és mesébe illőek.

Krizsány Zsuzsanna vagyok, perkátai lakos. Egy éve ilyenkor, érettségivel a kezemben álltam, és fogalmam sem volt, hogy merre induljak el. Rengetek út állt előttem, ahogy az is, hogy egyetemre járjak. Pécsre adtam be a jelentkezésem, germanisztika szakra, de végül ezt nem éreztem magaménak. Pár nappal azelőtt, hogy megtudtam, felvettek, furcsa érzésem támadt, ami meggátolt abban, hogy erre a pályára menjek. Egy régi vágyam ekkor ébredt fel újra bennem, már kellő bátorsággal társulva, miszerint óvónő szeretnék lenni. Azonban másik egyetemre jelentkezni ekkor már nem volt lehetőségem, így előttem volt egy teljes szabad év.

Korábban már jártam Svájcban, kint élő rokonaimnál. Már akkor csodálatos országnak tartottam, viszont nem gondoltam volna akkoriban, hogy néhány évvel később kilenc hónapot fogok ott élni. Az érettségi után az egyetem mellett más terveim is voltak, így nem estem kétségbe, amikor eldöntöttem, hogy kihagyok egy évet az egyetem előtt. Mint sok osztálytársamnak, nekem is a továbbtanulás állt listám első helyén, viszont ezután szorosan ott volt, hogy világot lássak, egy másik országban éljek, nyelvet tanuljak, mely tervem a második helyről immáron első helyre került. Sokat keresgéltem az interneten, hogy milyen lehetőségeim lennének. Rátaláltam egy oldalra, ahol a világ minden részéről keresnek Au-paireket családok, akiknek nincs elég idejük munkájuk mellett elegendő időt tölteni gyermekeikkel. Au-pairnek lenni annyit tesz, mint bébiszitterkedni, csupán annyiban különbözik, hogy a családdal élsz, és családtagként kezelnek. Emellett biztosítanak nyelvtanulási lehetőséget, havi zsebpénzt, illetve segítenek megismerni kirándulások során az adott országot. Gimnáziumban emelt szinten érettségiztem német nyelvből, így kézenfekvő volt számomra, hogy német nyelvterületre szeretnék utazni, és a teljes magány elkerülése végett szerettem volna olyan országba költözni, ahol élnek rokonaim, esetleg ismerőseim. Így esett a választásom Svájcra. Ez az ország bár nem túl nagy, de annál színesebb, gazdagabb és gyönyörűbb. A zöld legelők, a tiszta, friss levegő, mintegy gyógyszerként szolgálnak az ott élők számára. Több nyelvterülete is van, ezáltal rengeteg különböző származású ember lakja.

Az én történetem 2018. október közepén kezdődött, amikor kiutaztam a rokonaimhoz, és ott kerestem családot a már említett oldalon keresztül. Ez nagyon nehéz, mert nem vagyunk egyformák, nem mindenki tud együtt élni más emberekkel, hiszen mindenkinek más az életfelfogása, az érdeklődési köre, illetve van, aki jobban szeret társaságban lenni, mint egyedül, esetemben nehezítette a helyzetet a más országból való származás is. Nekem sem sikerült elsőre családot találnom. Végül november közepén költöztem el a rokonaimtól 2 órás vonatútra levő Bern melletti kis faluba. Sokan kérdezték akkoriban tőlem, hogy féltem-e? Mindig azt válaszoltam, hogy nincs mitől félnem. Elindultam egy úton, fogalmam sem volt mi fog történni, csak annyit tudtam, hogy jó úton járok. Beilleszkedni, elfogadni egy új légkört, eleinte idegen emberekkel együtt élni, azt gondolom ez volt a legnehezebb része ennek a nagy kalandnak. Az én fogadócsaládom kéttagú volt, egy nyolc éves kislány és az anyukája. Szerencsémre az anyuka mindenben segítőkész volt és bármi probléma akadt, mindig együtt oldottuk meg. A kilenc hónap alatt barátnői viszony alakult ki közöttünk és mindent megosztottunk egymással. A kislány eleinte nehezen szokott hozzá ehhez az új helyzethez, akárcsak én, de nem kellett sok idő, és nagyon megszeretett. Rengeteg szeretetet kaptam tőle és gyakran mondta azt, hogy én vagyok az ő nővére. A közös játék, a sétáink, a közös sütések és tanulás jelentették a mindennapjainkat. Minden problémát, nehezebb helyzetet kompromisszumokkal oldottam meg, melynek nagyon jó hatása volt mindkettőnkre nézve. Mindig szót tudtunk érteni egymással, sosem kellett veszekedni semmin. Mindketten rengeteget tanultunk egymástól. Hétvégente lehetőségem volt megismerni az országot. Jártam a csodálatos fővárosban, Bernben, a gyönyörű Genfben, illetve Lausanne-ban, emellett rengeteg más szebbnél szebb helyre is alkalmam volt eljutni. Rengeteg új éltményt és tapasztalatot szereztem ezalatt a kilenc hónap alatt, és soha sem fogom megbánni, hogy ezt az utat választottam, még akkor is, ha néha nem volt könnyű. Emellett tagja lehettem egy másik családnak, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, és látni fogjuk még egymást a jövőben.

Összegezve ezt a kilenc hónapot, életem talán egyik legjobb döntése volt akkor kiutazni. Megismertem egy másik országot, kultúrát, új embereket, akikkel idegen nyelven beszélgettem, és rengeteg szép helyen jártam, de a legfontosabb, hogy mennyi mindent tanultam magamról. Továbbra is szeretnék utazni, de tekintve, hogy megkezdtem tanulmányaimat óvónőként, nem hiszem, hogy a közeljövőben ilyen hosszú időre elutaznék.

Perkáta, 2019. október 26.

Krizsány Zsuzsanna

Fotó: a szerző felvétele

A szerző fényképei

Genf



Säntis hegy, 2502 méter magasan



Säntis hegy, 2502 méter magasan



Säntis hegy, 2502 méter magasan



A mai napig titok előttünk is, ugyanis eltévedtünk és ott álltunk meg pihenni, de varázslatos hely volt



Schaffhausen, Munot vár



Mainau botanikus kertjében