Akikért a harang szól

Mindenszentek és a halottak napja közeledtével mozgalmasak lesznek a temetők. Országszerte megemlékezünk elhunyt szeretteinkről, barátainkról és ismerőseinkről.

Csend és nyugalom kíséri ezeket a bensőséges megemlékezéseket. Járjuk az őszi időben a parcellákat. Felkeressük az ismerős sírokat.

Természetesen nem csak ilyenkor...

Megszólal a lélekharang. Ilyenkor megállunk egy percre és emlékezünk. Az idő múlásával sajnos egyre több családtagunkra, rokonukra, barátunkra és ismerősünkre kell emlékeznünk, akik eltávoztak az égi ösvényekre. Emlékük itt él a szívünkben és az agyunkban mintha el sem távoztak volna köreinkből. Átmentek egy új dimenzióba, ahol már nincs betegség, szenvedés, csak megbékélés és nyugalom.

A lélekharang azt üzeni, hogy sohasem felejtjük, felejthetjük el őket! Addig, amíg mi még bírjuk az életet, a küzdelmet.

Van, aki nem tud elmenni a sírkertbe, mert nagyon messze van tőle, vagy pedig egészségi állapota már nem engedi azt, hogy személyesen keresse fel azt.

Ők otthonukban egy-egy mécses, vagy gyertya meggyújtásával tudnak emlékezni. Lassan, sercegve égnek a sötét szobában. Sokáig lángolnak, van idő bőven a személyes emlékek felidézésére.

A sírkertekben pedig este messzire világítanak a meggyújtott mécsesek, gyertyák és az elektronikus mécsesek. Bim-bam, szól a lélekharang. Üzenete világos. Nem felejtünk titeket, akiknek a lelke már más dimenzióba költözött. Egyszer talán majd találkozunk veletek, amikor már mi sem leszünk itt a földön, hanem utazunk egy más világba.

Székesfehérvár, 2022. október 25.

Csató József

Fotó: Vigh György